Keresztelő

A gyermek születése nagy öröm és nagy titok. „Mi lesz ebből a csodálatos pici lényből? Kire bízhatjuk rá a sorsát?” - merül fel a kérdés a szülőkben.

A keresztszülők kiválasztása nem könnyű feladat.

Keresztszülőnek lenni megtiszteltetés, ugyanakkor felelősség is. A keresztszülőség nem egy egyszeri eseményre szól, ahol a szertartás alatt a gyermeket tartja. Nem egy névleges tisztség, hanem egy életre szóló, fontos feladat. Nem abból áll, hogy születésnapra meg Karácsonyra ajándékot vesz a keresztgyerekének. Csak olyan lehet, aki alkalmas rá.

Fontos, hogy azokat kérjük fel, akik majdan a gyerekkel lesznek, és a papír mellett, személyes kötődésen keresztül a magukénak is tekintik kicsit a gyermekünket, s ezzel örömeit, s bánatait is. Akikben bátran bízhat, s megbeszélheti gondjait rajtunk kívül vagy akár rólunk...

Nézzük, hogyan is nézett ki a keresztszülők kiválasztása az elmúlt időkben

A keresztszülőket a gyermek szülei választották ki. A múlt század végéig gyakorlat volt, hogy nem rokont hívtak a szülők erre a feladatra. Leggyakrabban az apa vagy anya ifjúkori pajtását választották, ezzel új formában megerősítették a régi barátságot. Mikor időszerű lett, a másik fél visszahívta őket keresztszülőnek.

A 19. században elterjedt volt az is, hogy szegényebb családok módos gazdát tiszteltek meg a felkéréssel. Ezt elutasítani nem illett, de a visszahívás ilyen esetben nem volt kötelező.

Országszerte általános volt, hogy a bába, végezvén a szüléssel, ünnepélyesen felkérte a keresztszülőket, vagy ha már keresztszülők voltak a család idősebb gyermekeinél, bejelentette az újabb gyermek megérkezését. Ilyenkor a jó hír hozóját étellel, itallal kínálták, sőt pénzt is kaphatott e szolgálatáért.